Jász-Nagykun-Szolnok megyéből indultam, Tiszafüredről. Ott nevelkedtem fel, egy teljesen átlagos családban. A szüleim hétköznapi, dolgos emberek voltak, és abban a szerencsés helyzetben nőhettem fel, hogy ismertem a nagyszüleimet is, sőt sok időt tudtam velük tölteni. Ez óriási ajándék volt számomra, amit csak most, felnőtt fejjel tudok igazán értékelni.
Visszatekintve egy nagyon érzelmes, érzékeny gyerek voltam, aki mégis mindig vonzódott a vidám, jókedvű emberekhez. A családom mezőgazdasággal foglalkozott, így már gyerekként megismertem, mit jelent a természethez kötődő, szabad élet. Akkor talán nem értettem igazán, de ma már gyakran visszasírom azokat az időket. A napfelkelték illata, a friss föld illata, a fáradt, de elégedett mosolyok – ezek mind- mind mélyen belém égtek.
A családomban szinte mindenki vállalkozó volt. A közvetlen környezetemben mindenki mert nagyot álmodni, mindenki mert lépni. Én viszont más utat választottam. Alkalmazott lettem, mert nem voltam elég bátor ahhoz, hogy belevágjak valamibe. Talán félelem volt bennem, talán csak nem láttam tisztán az utam.
De a szabadság érzése mindig bennem élt. Ott volt minden döntésem hátterében. És most, hosszú idő után, végre megtaláltam egy lehetőséget, amiben ki tudok teljesedni. Egy olyan utat, ahol önmagam lehetek, ahol fejlődhetek, és ahol talán másokat is inspirálhatok arra, hogy ne adják fel az álmaikat.
Az első lépés sosem könnyű. Sokáig csak figyeltem másokat, akik mertek kockáztatni, akik belevágtak az ismeretlenbe, és irigyeltem a bátorságukat. De egy nap úgy éreztem, elég volt a várakozásból. Rájöttem, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy mindig csak mások álmát építsük.
Elkezdtem keresni az utamat. Olyan lehetőséget akartam, ahol önmagam lehetek, ahol tanulhatok, és ahol értéket adhatok másoknak. Így találtam rá egy olyan útra, amely nemcsak pénzügyi, hanem lelki értelemben is elkezdett felemelni. Ez nem egyik napról a másikra történt, de a döntés, hogy kilépek a komfortzónámból, mindent megváltoztatott.
Ma már tudom, hogy nem baj, ha valaki később indul. A lényeg, hogy elinduljon. Nem baj, ha félsz, mert a bátorság nem a félelem hiánya – hanem az, hogy annak ellenére is lépsz. Ez az oldal, amit most olvasol, ennek az útnak egy mérföldköve. Azért hoztam létre, hogy másokat is bátorítsak. Hogy megmutassam: lehetsz egy kisvárosból származó, érzékeny lelkű ember, és mégis válhatsz olyanná, aki mások életét is jobbá teszi.
Ez még csak a kezdet. A történetem folytatódik – és remélem, a tiéd is. Ha egy dolgot szeretnél ma magaddal vinni ebből a történetből, akkor ez legyen az: sosem késő elindulni. Nem számít, honnan jössz, mennyi hibát követtél el, vagy mennyit haboztál korábban. A döntés, hogy mától másképp csinálod, csak rajtad múlik.
Lehet, hogy az utad rögös lesz. Lehet, hogy néha elbizonytalanodsz. De hidd el, minden egyes lépéssel közelebb kerülsz ahhoz az élethez, amire igazán vágysz. És ez az út – a tiéd. Értékes, különleges és megismételhetetlen.
Indulj el. Mert a sikered kulcsa te magad vagy.
